Ismét eljött a péntek reggel, egy újabb adventi gyertyagyújtás alkalma. Koszorúnkon a hit és a remény gyertyája ékesen, büszkén és töretlenül égett. Ma a 3.gyertya lángját keltettük életre, mely az öröm szimbóluma.
Az advent a megállásról is szól. Megálltunk egy kicsit és az örömről osztottunk meg egy pár gondolatot. Miszerint nemcsak ajándékozással lehet örömet adni, hanem adhatunk időt, figyelmet is egymásnak. Az időknél, figyelmünknél értékesebbet nem is adhatnánk embertársainknak. És amikor adunk, a mi szívünk is örül.
Idéznék egy pár sort Aranyosi Ervin: A szeretetről szóljon – című verséből.
„A legfontosabb ajándékunk, a figyelmünk lenne,
az időnket, a szívünket od’adhatnánk benne.
Nem kellene sorban állni, s kacatokat venni,
mert a szívünk képes csodás dolgokat teremni.
Mit szólnál egy öleléshez, egy beszélgetéshez?
Ha mindenki elmondhatná mit gondol, mit érez?
Közös ének, közös játék, de csodás is lenne,
apró öröm, nagy boldogság csilloghatna benne.”
A 3. gyertya lángját, pedagógus kollégánk, Péterné Zádeczky Mónika keltette életre.
