A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 45 tanulója 2012. május 07. – 2012. május 10. között Erdélybe utazott tanulmányi kirándulásra a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 1.122.400,- forintnyi támogatásával a Határtalanul! program keretében.
HATÁRTALANUL! BGA-11-ha-095
II. Rákóczi Ferenc és elődei nyomában Erdélyben
- Jártunk Nagyváradon a Szent László Székesegyházban
- Koszorút helyeztünk Dr. Károly Irén sírjánál
- A Királyhágónál elénekeltük a Himnuszt
- Kolozsváron megnéztük Mátyás király szobrát a város főterén, a Szent Mihály-templomot, Mátyás király szülőházát, a Farkas utcai református templomot és az előtte található Szent György lovasszobrának másolatát.
- Gyergyószárhegyen a Polgármester Úr fogadott bennünket és mesélt a falu történetéről
- Tornáztunk a parajdi sóbarlangban
- Korondon és Körösfőn megnéztük a híres kézműves termékeket, melyekből vásároltunk is.
- Megemlékeztünk Áprily Lajosról a sírjánál
- Farkaslakán Tamási Áronra emlékeztünk és koszorúztunk
- Ellátogattunk a Gyilkos-tóhoz
- Bejártuk a Békás-szorost
- Gyimesbükkön felmásztunk a Rákóczi várhoz és fényképezkedtünk a történelmi ezeréves határnál.
- Megvizsgáltuk a vizet a Maros forrásánál
- Gyergyószárhegyen a Kájoni János Gyermekotthon kis lakóinak ajándékot vittünk
- Gyergyószárhegyen ellátogattunk a helyi általános iskolába
- Ottartózkodásunk emlékére fát is ültettünk Gyergyószárhegyen, melyet reméljük még látni fogunk valaha!
Külhoni magyarokkal találkoztam
(Korom Réka 7.a osztályos tanuló írása)
Életem egyik legemlékezetesebb kirándulása Erdélyben kezdődött. Először azt se tudtam, hogy milyen is igazán ott kint élni. A gyergyószárhegyi polgármesterrel találkozva, mintha kinyílt volna a szemem. Hirtelen megvilágosult előttem, hogy az olyan magyaroknak, akik már nem a saját hazájukban élnek (úgy, hogy közben nem is költöztek el), milyen is az élet. A Trianoni békeszerződést követően, az Erdélyi magyarság el lett szakítva a nemzettől. Viszont a lelküket és a hazaszeretetüket nem tudták megváltoztatni. Ez a határrendezés azonban a lakosokat annyiban befolyásolta, hogy megerősödött bennük az a tudat, hogy ők még mindig magyarok. Az erdélyiek nyelvezete, kiejtése és szokásai mind az anyaországra emlékezteti őket.
Minden gyereknek kötelező megtanulni a román nyelvet (ez a hivatalos nyelv). A helyi iskolában az igazgatóhelyettes néni elmondta, hogy a gyerekek heti négy órában tanulják a magyar és a román nyelvet is. Számukra nem jelent gondot, ha magyarul kell beszélni, hisz szüleik, nagyszüleik magyar anyanyelvűek.
Az emberek életkörülményei nem olyan fejlettek, mint itthon. A legtöbb ház fából és vályogtéglából épül. Az embereknek a tájhoz is alkalmazkodniuk kellett. Akikkel beszéltem, mind azt mondták, hogy rengeteget kell fűteni. Sok család az állattenyésztésből és a mezőgazdaságból él meg. Sokat dolgoznak a megélhetésért. Az ottaniak nem ugyanúgy tekintenek a munkára, mint mi. Neki szükségük van a leleményességükre, kitartásukra.
Azt hiszem, hogy a külhoniak életszemléletükről, kitartásukról és szorgalmukról példát vehet minden diáktársam.
Útinapló kisvideó
[youtube id=”V8oVc0l1XKQ” width=”600″ height=”400″]
Újságcikkek, TV megjelenés
[youtube id=”Rsbqr6Hyl68″ width=”605″ height=”450″]
Útinapló képekben
