Az intézmény 1869-ben alakult, mint „nagyvárosi elemi fiú tanoda”. Az iskola a 2877. helyrajzi számú házban kezdte meg működését, amely épület a mai iskola területén volt, amit a város 500 koronáért vásárolt meg a közösség javára.

1877-től vezették be az iskolai tanrendet, ettől kezdve az iskola nagyvárosi tanodaként működött, ahol fiúk és lányok elemi oktatása folyt. Az intézményt 1898-ban államosították, és akkor lett állami népiskola. Egy 1903-as birtoklap bizonyítja, hogy bővítették az iskola területét, és feltehető, hogy az iskolának volt egy kihelyezett tagozata is a Petőfi út 5. sz. alatt. Az épületet mai formájában 1910-ben építették.

Az iskolának az idők során több nevet is adtak. Az 1800-as években az utcáról ahol az épület állt, Bárány úti iskolának nevezték, de hívták Nagyvárosi, Czakókerti iskolának is. Abban az időben a városnak ebben a kerületében nagy gyümölcsös és szőlőskertek voltak, innen ered az elnevezés. Rákóczi nevét az iskola szintén az utca nevéből vette át. De hogyan lett a Bárány útból Rákóczi út? 1906-ban létrejött egy olyan országos mozgalom, mely Rákóczi, Bercsényi és társai hamvainak hazahozatalát oly módon kívánta megünnepelni, hogy tiszteletükre a fontosabb utcákat róluk nevezte el. Így lett a Bárány útból Rákóczi út.

Az intézmény 1898 után hat osztályos elemi népiskola lett. Érdekes adat, hogy a két világháború között az elemi és az óvodai oktatás mellett tanoncképzés is folyt, de csak lányok részére, fodrászokat és varrónőket képeztek.

A környékbeliek visszaemlékezései szerint az iskolában az I. és II. világháborúban hadikórházat rendeztek be. Itt találtak menedéket a környék lakói a bombázások idején. Az iskola stratégiailag nem tartozott a lerombolandó épületek közé, valószínűleg ezért maradhatott épségben a bombázások ellenére. Az egykori úttörő csapat névadóját, Szemjonov kapitányt is ebben az iskolában berendezett hadikórházban ápolták a II. világháború idején.

1945-ig az elemi oktatás nem volt ingyenes, meghatározott összegű tandíjat kellett fizetni, amely összeg mindenki számára egységes volt. A tanévet nem felezték, hanem harmadolták. Az első harmad szeptembertől karácsonyig tartott, a második karácsonytól húsvétig, a harmadik pedig júniusig. A tanulók tehát kétszer kaptak évközi osztályzatot: karácsonykor és húsvétkor.

A tantárgyak is más megítélés alá estek, és eszerint is tanítottak. Nagyon szigorúan vették a hit- és erkölcstant. De milyen tantárgyakat tanultak a gyerekek akkoriban? Egy 1909/10-es osztálynapló szerint: hit- és erkölcstant, beszéd- és értelemgyakorlatot, magyar írást és olvasást, magyar nyelvtant, helyesírást, fogalmazást, számtant, mértant, földrajzot, történelmet, polgári jogokat és kötelességet, természetrajzot, természettant, vegytant, szépírást, éneklést, rajzolást, testgyakorlást, gazdasági ismereteket, kézimunkát. Idegen nyelveket viszont nem tanultak a gyerekek. Az osztályozás is különbözött a maitól. Az egyes volt a legjobb és az ötös a legrosszabb jegy. A tanulók nagyon ritkán kaptak osztályzatot.

A kor, a társadalom szemléletét tükrözte az is, hogy milyen adatok szerepeltek a tanulóról az osztálynaplóban. Érdekes néhányat kiemelni ezek közül: pl. rákérdezett a tanuló vallására, arra, hogy himlő ellen beoltották-e, ismételt-e osztályt.

Akkoriban az osztálylétszámok jóval magasabbak voltak, általában 50 fő körüliek. Minden osztálynak volt osztályfőnöke, aki az összes tantárgyat tanította, kivéve az éneket és a testnevelést. A visszaemlékezések szerint a tanulók féltek tanáraiktól, akik minden vétséget szigorúan megbüntettek, és vakfegyelmet követeltek, a diákok mégis tisztelték őket.

Milyen is volt egy átlagos tanítási nap abban az időben: „Az iskolában minden reggel imádkozni kellett. Hetesek nem voltak, de névsorolvasást tartottak helyette. Ha az osztályba valaki bejött, tanár vagy szülő, katonásan fel kellett állni, és egyszerre azt mondani: „Isten hozta”, ha pedig elment: „Isten vele”. Reggel 8:00 – 12:00-ig tartott egy tanítási nap. Aki rossz volt, nem beírást kapott, mivel nem volt ellenőrző, hanem körmöst. Ha egy tanítási napnak vége lett, így búcsúztak a gyerekek: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örökigazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.”

Valamennyi megkérdezett volt diák, aki a két világháború közötti időszakban járt ebbe az iskolába, szeretett ide járni, és több jó emléket őrzött meg az iskoláról, mint rosszat. Valamennyien egyetértenek abban, hogy jó híre volt már abban az időben is az intézménynek, szerettek idejárni a gyerekek.

A II. világháború utáni újjáépítés éveiben, míg meg nem szervezték az általános iskolákat, dolgozók gimnáziuma kapott helyet az épületben, majd 1957-ig fiú általános iskolaként működött. A lányok általános iskolája a Koltói úton volt. Az intézmény 1958-tól lett vegyes iskola. Az iskola ekkori hivatalos címe Rákóczi u. 31. volt. A hatvanas években még mindig igen mostoha körülmények között folyt az oktatás. A tantermekben olajos padlón tanítottak a nevelők, vaskályhákkal fűtöttek, nagyon szegényes volt az oktatástechnikai eszköztár.

1984-ig váltott tanítás folyt. A nyolcvanas években épült csak meg a kisméretű tornaterem. A tantermeket is folyamatosan alakították ki a hetvenes évektől kezdve. 1993-ban fejezték be a főépület átalakítását, egy irodablokk megépítésével. Az iskola azóta újabb épületeket vett birtokba, ezek egyikében ebédlő található. Az iskola hatalmas, mintegy 11 000 négyzetméteres udvarral, szabályos méretű kézilabdapályával és 1998-ban létesített játszóparkkal rendelkezik.

Mint minden ilyen korú intézménynek, ennek az iskolának is voltak jó és kevésbé jó időszakai. A nagy megrázkódtatások azonban elkerülték. Mert minden korban megtalálta a választ a történelem nagy kihívásaira, ezerszer is képes volt a megújulásra, mert mindig azok szigorú, de szeretetteljes iskolájaként kívánt létezni, akik ebben a városrészben éltek, akiknek elődeink létesítették. Az iskola és használói közti erős kötődések ma is példaértékűek számunkra.

Az 1984-ben bevezetett egyműszakos oktatás, valamint az a tény, hogy a hetvenes-nyolcvanas években sok új általános iskola épült a városban, nagy hatással volt az iskola életére. A megváltozott feltételek és a kiélezett versenyhelyzet szakmai megújulásra késztette az intézményt. Így lett 1985-ben, elsőként a megyében német tagozatos általános iskola. Szemléletváltozás következett be a nevelés területén, előtérbe került a tanulók egyéni személyiségformálása. Ami már régóta váratott magára, a legjobbak közé küzdötte fel magát az iskola a sport területén is. A minőségi sportot az iskola kézilabdázói és sakkozói képviselik, de erre készülnek az alsóbb évfolyamok vízilabda ill. cselgáncs osztályainak kisdiákjai is.

Sokrétű, magas színvonalú zenei, tánc- és képzőművészeti oktatás, nevelés formálja a tanulók ízlését, a szép iránti igényét.

1990. március 27-én vette fel az iskola II. Rákóczi Ferenc nevét, felvállalva ezzel névadójának eszmeiségét. A névadó emlékét őrzi a földszinti folyosón elhelyezett Rákóczi dombormű, Szabó Imre fia, Béla alkotása. 1990-től az iskola életében elkezdődött egy folyamatosan gyarapodó hagyományrendszer kiépítése.

A visszaemlékezésekben, történjék az tanár vagy diák részéről, egy szót mindig ott találunk: a szeretet szót. Szerettem idejárni, szerettem itt dolgozni. Ahhoz, hogy megmaradhasson újabb 130 évig az iskola, egy olyan szeretetteljes, gyermekközpontú, empátiára épülő légkört kell kialakítani, amely tanár és diák számára egyaránt kellemes, személyiségfejlesztő hatású. Mai rohanó világunkban a hagyományos erkölcsi értékek kezdenek háttérbe szorulni, de egy iskolának az egyik legfőbb feladata ezen erkölcsi értékek megőrzése és átörökítése a felnövekvő nemzedéknek. Ha nem feledkezünk meg a szeretet, a segítőkészség, a megértés, a tolerancia, együttérzés, az igényesség értékeiről, iskolánknak mindig lesz jelene, múltja és jövője.

 

I. Die Gründung der Schule

Die Institution wurde im Jahre 1869 als Großstädtische Volksschule für Jungen gegründet. Die Institution war auf dem Gebiet der heutigen Schule, für das die Stadt 500 Kronen gab.

Im Jahre 1877 wurde das Gebäude durch zwei Räume vergrößert. So wurde es schon in drei Räumen unterrichtet. 1877 wurde der Stundenplan eingeführt, und von hier an funktionierte die Schule als Großstädtische Volksschule, wo Jungen und Mädchen unterrichtet wurden.

Die Institution wurde im Jahre 1898 verstaatlicht, und dann wurde sie Staatliche Volksschule . 1903 wurde das Gebäude wieder vergrößert. In der jetzigen Form wurde es 1910 gebaut. Der Pedell paßte auf die Ordnung und auf das Gebäude auf. Der Direktor wohnte auch in der Schule.

II. Wie wurde die Schule genannt?

Die Schule hatte mehrere Nahmen.

Der Name der Straße, in der die Schule stand, war Barany Straße, so wurde die Schule Barany Schule genannt.

Aber sie wurde auch Großstädtische, und Czakokerti Schule genannt.

Im Jahre 1906 wurde aus der Barany Straße, Rakoczi-Straße, und so wurde die Schule Rakoczi Schule.

III. Der Unterreicht in der Schule

Die Inatitution funktionierte nach 1898 als eine sechsklassige Volksschule.

Nach der Jahrhundertwerde war auch ein Kindergarten im Gebäude der Schule. Zwischen den zwei Weltkriegen war hier auch eine Lehrlingschule, aber nur für Mädchen, Friseure und Näherinnen rurden hier gebildet. Der Kindergarten war im Erdgeschoß, die lehrlingsschule war im ersten Stock. In den 30-er Jahren war hier abends Unterricht für die Eisenbahner.

IV. Die Schule während des I-sten und des II-ten Weltkrieges

In der Schule wurde im I-sten und im II-ten Weltkrieg ein Krankenhaus eingerichtet. Hier haben die Einwohner der Umgebung während der Bombardierungen Obdach gefunden. Die Schule war kein Ziel der Bombardierungen, so wurde sie nicht zerstört. Im Keller der Schule wurden nach dem Weltkrieg menschliche Körperteile gefunden, deshalb wurde der Keller verschüttet.

V. Der Unterricht in der Schule bis 1945.

Bis 1945 war der Unterricht nicht kostenlos, man mußte Schulgeld bezahlen. Das Schuljahr wurde nicht in zwei, sondern in drei Teile geteilt. Das erste Drittel dauerte von September bis Weihnachten, das zweite von Weihnachten bis Ostern, das dritte von Ostern bis Juni. Dfe Schüler haben während des Schuljahrs dreimal Zensuren bekommen: zu Weihnachten, zu Ostern, und im Juni.

Welche Fächer hatten die Kinder damals? Sie hatten: Religions- und Sittenlehre, Sprech -und Verstandübung, Ungarisches Schreiben und Lesen, Ungarische Grammatik, Rechtschreibung, Aufsetzen, Rechnen, Geometrie, Geographie, Geschichte, bürgerliche Rechte und Pflichten, Naturkunde, Chemie, Schönschreiben, Singen, Zeichnen, Turnen, wirtschaftliche Kenntnisse und Handarbeit. Die Kinder lernten keine Fremdsprachen. Die Eins war die beste Note, und die Fünf war die schlechteste Note. Die Schüler bekamen nur sehr selten Noten.

Damals beauchten eine Klasse ungefähr 50 Schüler. Jede Klasse hatte einen Klassenlehrer, der alle Fächer unterrichtete. Die Kinder hatten vor den Lehrer Angst, die alle Verstöße sehr streng bestraften, aber die Kinderverehrten sie.

Wie war damals ein Tag in der Schule?

In der Schule mußte man jeden Morgen beten. Jeden Morgen war Namensaufruf. Der Unterricht dauerte von 8 -bis 12 Uhr. Wer sich schlecht benam, bekam mehrere Schläge auf die Nagel.

Es waren Klassen nur für Mädchen und Klassen nur für Jungen. Die Mädchen mußten eine Schürze tragen.

VI. Die Schule von 1945 bis heute

Nach dem II-ten Weltkrieg, bis 1957 funktionierte die Schule als Grundschule für Jungen. Von 1958 besuchten die Schule Mädchen ebenso wie Jungen. Es wurde unter schlechten Verhältnissen unterrichtet. In den Klassenzimmern war der Fußboden geölt, es wurde durch eiserne Öfen geheizt. Bis 1984 wurde es a, Vormittag, und auch am Nachmittag unterrichtet, weil die Schule wenigere Klassenzimmer hatte, als sie brauchte. Das Gebäude wurde mehrmals vergrößert, so wurde in den 80-er Jahren der Turnsaal gebaut.

Einige Wörter über das Bewegungsleben der Schule. Die Pionierbewegung war nach 1957, in den 60-er Jahren sehr bedeutend. Es wurden Sommerlager, Bergtouren, und Wassertouren auf der Theiß organisiert.

Was geschah in den 80-er und 90-er Jahren?

Ab 1984 wurde es nur am Vormittag unterrichtet. Im Jahre 1985 wurde unsere Schule, Grundschule mit erweitertem Deutschunterricht. Im Deutschunterricht erreichte seitdem die Schule schöne Ergebnisse. Der erweiterte Deutschunterricht bestimmt das Schulleben.

Schöne Ergebnisse hat die Schule auf dem Gebiet des Sports, die besten sind die Handballspieler (besonders die Mädchen), aber es gibt sogenannte Wasserball- und Judoklassen.

Der Unterricht der bildenden Künste und der Musikunterricht haben ein hohes Niweau. Der Kinderchor errichte in den letzten zwei Jahren schöne Ergebnisse, im Jahre 1994 bekam der Chor Goldqualifizierung.

Im Jahre 1990 bekam die Schule den Namen: Grundschule Ferencz Rakoczi II.

Ferencz Rakoczi II. war ein großer ungarischer Freiheitskämpfer, der den Freiheitskampf von 1703 bis 1711. gegen die Habsburger führte. Auf der Fahne des Rakoczi-Freiheitskampf stand Pro patria et libertate. Das bedeutet Für die Heimat und für die Freiheit. In der Schule befindet sich ein Rakoczi-Relief, und es gibt eine Pro patria Stiftung, die den Unterricht der Fremdsprachen unterstützt. Es gibt noch eine Pro patria Erinnerungsmedaille, die jedes Jahr der beste Schüler im Lernen, der beste Schüler im Sport, der am besten arbeitende Lehrer, und die für die Schule am meisten arbeitenden Eltern bekommen.