Kábítószer prevenciós programok támogatása:
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII.19.) Korm.rendelet alapján nyílt pályázatot hirdet univerzális, célzott és javallott prevenciós programok támogatására.
A pályázat célja:
A pályázat célja univerzális, célzott és javallott prevenciós programok támogatása, illeszkedve a nemzeti és nemzetközi kábítószerügyi stratégiai dokumentumok céljaihoz.
A pályázat keretében a helyi közösségi résztvevők együttműködésén alapuló, olyan komplexprogramok támogatására van lehetőség, amelyek kapcsolódnak a kábítószer-fogyasztásmegelőzéséhez, a kábítószer-használattal szemben pozitív mintát nyújtanak.
Iskolánk 2011/2012-es tanévben pályázott erre a programra és nyert!
A program célja:
Az önmagával, társaival, és a természetes környezetével harmóniában élő, egészséges és felelősen cselekvő személyiség kialakítása. Egészségfejlesztés és egészségtudatos magatartásra ösztönzés.
Diákjaink most abban a fejlődési szakaszban vannak, amikor a robbanásszerű növekedés és az érés látványos jelei jelentős egyéni különbségeket mutatnak: beszélhetünk korán és későn érő gyermekekről. Mindkét csoport helyzete nehezebb az átlagos időben kamaszodókénál. Mint minden olyan tényező, amely az átlagtól eltérővé teszi a gyermeket, az is fokozott odafigyelést igényel a tantestület részéről.
A korán érőknél gyakran a pszichológiai érési folyamat marad le a testi változásokhoz képest. Ezekben az esetekben nagyobb az esélye az olyan deviáns viselkedések megjelenésének, mint az alkoholfogyasztás, dohányzás, droghasználat, felkészületlenül elkezdett nemi élet. Főként a korán érő kislányok esetén gyakori, hogy elégedetlenek magukkal, zavarja őket társaiknál nagyobb magasságuk és testsúlyuk, mindez csökkenti érzelmi stabilitásukat.
A korán érő fiúk pozitívabban viszonyulnak saját testükhöz, többnyire jó sportolók, ez növeli önbizalmukat és népszerűségüket, viszont nem használ megküzdési képességeiknek.
A későn érő gyermekek helyzete összességében nehezebb, mint a korán kamaszodóké, társaik között gyakran sikertelennek érzik magukat, a kortárs csoport „peremére” szorulnak. Szorongásaik, érzékenységük felnőttkorban is megmaradhat, ha a pedagógusok és szülők nem tudnak hatékonyan segíteni az önelfogadásban és a közösségi beilleszkedésben.
Bár pedagógusként nagyon nehéz megítélni, mégis tudatosan készülnünk kell arra, hogy kiskamaszkorban indul meg a gyermek érzelmi leválása. Az érzelmi távolságtartás és önállóság hangsúlyozása fokozódik, a kortársakkal ápolt barátságok pedig felértékelődnek.
Kamaszkorban a gyermek nem pusztán több időt tölt el barátaival, mint korábban, hanem a barátság alapja is megváltozik, 12 éves kortól fontossá válik a közös érdeklődési kör, a hasonló értékrend és a megbízhatóság is. Ezen értékekre támaszkodva mély és meghitt beszélgetéseket lehet folytatni, melyek során a kiskamasz gyakran többet elárul magáról, mély érzéseiről, belső vívódásairól, mint mikor szüleivel beszélget.
Ebben a korban a döntéshozatalt már többnyire megelőzi a lehetséges helyzetek széles skálájának átgondolása. A kamasz próbálja meghaladni a megszokás korlátait, egyfajta sajátos idealizmus jellemzi, ellentmondásokat tár fel, példaképeket keres, tehát lázadása korántsem öncélú, az építő jelleg dominál benne.
Pedagógusként érdemes meghitt beszélgetéseket folytatni velük és rávilágítani arra, hogy milyen alternatívák szerint mérlegelje döntéseit.
E program épp ezekre a korosztályi szükségletekre helyezi a fókuszát.
Diákok élményei, tapasztalatai:
Nagyon tetszik az egész osztálynak, hogy egy ilyen dologról, mint a drogok kötetlenül beszélgethetünk. Már többször is volt olyan osztályfőnöki óránk, ahol ez a kényes téma szóba került, de ilyen átfogóan és ilyen hosszú időn keresztül még soha. A tanár néni, aki bejön hozzánk bátran beszél nekünk ezekről a dolgokról és ezért mi is nyíltabban vállaljuk föl a véleményünket, bátrabban mondjuk el gondolatainkat. Érdekes volt rájönnünk, hogy a drog nemcsak a kábítószert jelenti. A beszélgetéseken kívül nagyon sok játékot játszunk és főleg a fiúknak nagyon tetszik, hogy igazából nem tudnak rosszat mondani ezeken az órákon, mert csak a véleményüket kell megindokolni.
Nekem a legjobban egy film tetszett, amit szolnoki diákok készítettek. Ezt otthon is többen megkeresték a youtube-on és ismét megnézték. Én a testvéremnek és az anyukámnak is megmutattam és elmondtam, hogy mit beszéltünk róla azon az órán. Anyukám még sírt is és azt mondta, hogy reméli én soha nem csinálok majd ilyet. Szerintem nem, mert sokat tanultam ezeken az órákon. Megtanultuk, hogy mik lehetnek a drogozás következményei és azt is, hogy hogyan mondjunk nemet!
Az volt a legjobb, hogy nemcsak a tanár néni beszélt, hanem mi is sokat mondhattunk el arról, amit gondolunk. Nem fojtotta belénk a szót, hanem aki jelentkezett, annak meghallgatta a véleményét. Nekem a legjobban az a játék tetszett, amikor egy-egy sarokba kellett állni és úgy elmondani a gondolatainkat. Én a zsebpénzemről alkotott véleményemet teljesen átértékeltem óra végére.
Az egész osztály nagyon várta mindig ezeket az órákat. Örültem, hogy az osztályfőnökünk is bent ült és sokszor ránk mosolygott. Szerintem tetszett neki, hogy bátran jelentkezünk és elmondjuk a véleményünket. Olyan osztálytársam is jelentkezett, aki más órákon nem is szokott.
Nekünk a legjobban az a vicces népmese tetszett, ahol az apa és a fia a szamáron utazik. Azt beszéltük az osztálytársaimmal, hogy mi biztosan nem lettünk volna ilyen buták. Persze aztán eljátszottunk olyan helyzeteket, amikor mi sem megfelelően viselkedtünk és minket is lehetett befolyásolni.
Annyira tetszettek ezek az órák, hogy az utolsó alkalommal, amikor plakátot kellett készíteni, nem is 1-et, hanem 4-et csináltunk. Jó, hogy mindenki elképzelése így megvalósulhatott. Azt ígérték, hogy ezekből a plakátokból kiállítást rendeznek. Remélem a miénk lesz a legjobb! És még az is jó volt, hogy azok a társaink, akik mindig rosszalkodnak órán, most figyeltek és jelentkeztek és nem mondtak butaságokat.
Tanárok véleménye:
Iskolánkban több éve csak mi osztályfőnökök tartottunk ilyen témában órákat, illetve iskolánk rendőre jött ki hozzánk egy-egy előadás erejéig. Ám ilyen több órás próbálkozás még nem volt. Jó, hogy pályáztunk és nagyon jó, hogy nyertünk! Tanítványaink más oldalukról is megmutatkoztak. Nem kiabáltak bele egymás szavába, elfogadták egymás véleményét, csöndben, tisztelettel hallgatták végig a másikat. Élmény volt velük! Sok újat tudtunk meg a drogokról, és még többet arról, hogy mit tegyünk, hogy ne a drog útjába tévedjünk. Ezeket a játékokat ezután én is be tudom építeni az óráimba. Ez a téma kifogyhatatlan, de nem is az volt a cél, hogy 5 órában mindent megmutassanak, megmagyarázzanak, bebizonyítsanak a gyerekeknek, hanem hogy bátrabbá varázsolják őket a játékokkal, véleményalkotással, hogy később, amikor NEM-et kell mondani, akkor ezt meg merjék tenni!
Képgaléria:
 |
 |
A program a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet közreműködésével és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatása által valósul meg.
